2012. jan. 23.

MESE - A KÉT SZERZETES ÉS A NŐ

Fantasy in Blue
josephinewall.co.uk

Faith is an oasis in the heart which will never be reached by the caravan of thinking. 
Khalil Gibran

A hit egy oázis a szívünkben, amelyet soha nem ér el a gondolkodás karavánja.

Nagyon szeretem a meséket. Mindenevő vagyok, Roald Dahl Meghökkentő meséitől kezdve E.T.A. Hoffmann történetein keresztül, Alessandro Baricco bizarr regényeiig sok mindent megkóstoltam. És ha ez még nem lenne elég, ott vannak még az animációs filmek és rajzfilmek. A mesék a kreatív jobb agy féltekénket mozgatják meg, felébresztik a bennünk lapuló kisgyereket. Ismét elhisszük, hogy semmi sem lehetetlen, léteznek csodák, más világok és furcsa lények. Hirtelen máshogyan tekintünk a világra és a benne elfoglalt helyünkre. Ez a híres művészek és tudósok közös tulajdonsága is, megéreztek valamit és megfogalmazták, ki-ki a maga eszközeivel. Talán nincs jobb példa erre Leonardo da Vinci-nél.
Úgy gondoltam, hogy megosztok egy-két tanmesét. Szeretném, ha azok, akik olvassák leírnák, hogy hogyan értelmezik ezeket a történeteket.

Ez egy igen ismert Zen történet, több verziója létezik, eredete nem tisztázott.
Az idős és a fiatal szerzetes együtt utazik. Egyszer csak egy erős áramlású folyóhoz érkeznek. Miközben készülődnek az átkelésre, megpillantanak egy fiatal, gyönyörű nőt, aki szintén megpróbál átkelni a folyón. A fiatal nő megkérdezi, a segítségére lennének-e.
Az idős szerzetes a hátára veszi a nőt, átgázol a folyón és leteszi a túlparton. A fiatal szerzetest felzaklatják a történtek, de nem szól semmit.
Tovább mennek, de az idős szerzetes észreveszi, hogy fiatal társa nagyon hallgatag lett és megkérdezi: “ Mi történt veled, nagyon zaklatottnak látszol?”
A fiatal szerzetes válaszol a kérdésre:” Mint szerzeteseknek, nem szabad nőhöz érnünk, hogy vihetted akkor át a válladon azt az asszonyt?”
“Én régen letettem azt a nőt a parton, de úgy látszik te még mindig cipeled őt.”-mondta az idős szerzetes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése